" Az életben minden másodperc megsebez, az utolsó megöl."

"A szerelem öl, butít és nyomorba dönt..."

Mondd, miért múlik el minden ami szép?
Miért kell sírni egy elmúlt napért?
Miért nem marad örökös a ma?
S nem kellene elválnunk soha...

"Egyedül vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
faricskálok lomhán egy dalon,
vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén"

Dalolj, ha belül is fáj,
Nevess, ha zokogni kell,
Tanulj meg szenvedni,
S akkor boldog leszel.

Sosem fogok igazán örülni,
mert antik romok,s modern
igéretek közt a beteg századok
fölé szivárványhidat emelve
szavam hitetlenség szava,
s gondolatom a halál csíáival születik."